Utazás, repülőjegy, szállás, autóbérlés, látnivalók

Portugália

Utazás, repülőjegy, szállás, autóbérlés, látnivalók, akciós utak, last minute, charter, fapados, munka, webkamera, térkép, képek, időjárás, nyaralás, gazdaság, megélhetés, letelepedés, ingatlan, autókölcsönzés, éghajlat, biztosítás, adózás, társadalombiztosítás, történelem, földrajz, természet, társadalom, éghajlat, Föld országai, Európa, Amerika, Ausztrália és Óceánia, Ázsia, Afrika.

Seychelle-szigetek látnivalói, last minute repülőjegy és szállás

A Seychelle-szigetek mintegy 1600 km-re található Afrika keleti partjaitól. A 115 tagból álló szigetcsoport az Indiai-óceán közepén 400 ezer négyzetkilométeren terül el. Az óceánból alig kiemelkedő korall atollok és buja növényzetű gránit kőzetből álló szigetek méltán vonzzák a „mindentől távol” érzésre vágyó turistákat.

A Föld és lakói

Földünk nagyobb része - erre talán ritkán gondolunk - nem szárazföld, hanem víz, tenger.

Az 510 millió km2 felszínből 361 millió km2-t tenger borít és csak 149 millió km2 a szárazföld. A tengerek tehát két és félszer akkora területet foglalnak el, mint a szárazföldek. Néhány adat pompásan szemlélteti ezt a helyzetet. A Nagy- vagy Csendes-óceán 180 millió km2 területével, egymaga jóval nagyobb, mint az egész szárazföld. Az Atlanti óceán már jelentékenyen kisebb (106 millió km2), de mégis akkora, mint a három legnagyobb kontinens (Ázsia, Amerika, Afrika) együtt. A szárazföld túlnyomó része: kereken 100 millió km2, az északi félgömbön fekszik, a déli félgömbre csak körülbelül egyharmada jut. A déli félgömbön ennek következtében sokkal több a tenger, mint az északin. Ez az oka annak is, hogy az emberiség túlnyomó része mindig a Föld északi felén lakott és itt lakik ma is. A szárazföld és tenger nagyságának egymáshoz való viszonya egyáltalán nem állandó; hajdan, évmilliókkal ezelőtt egészen más volt és semmi biztosítékunk sincs, hogy a jövőben ugyanez marad. A földtani kutatások világánál kétségtelen dolog, hogy egyik-másik óceán mélyén elsüllyedt szárazföldek pihennek. Viszont az is igaz, hogy a mai szárazföldek egy része a régebbi geológiai korokban tengerfenék volt.

Hazánk területén pl. régebben egészen más hegységek emelkedtek, mint ma: ezek a régi hegységek azonban lesüllyedtek és helyüket elborította a tenger, amely az Alföldön 1200 méter, sőt még ennél is mélyebb volt. A szárazföldek kiemelkedését és süllyedését a Föld belsejében működő erők okozzák. A Föld ugyanis csak felszínén kihűlt, megdermedt test, belsejében azonban több ezer fok hőség uralkodik. Ezt bizonyítják a nagyon elterjedt természetes és mesterséges hőforrások, de még inkább a vulkáni kitörések alkalmával kiszabaduló forró gázok és a láva. 1902. május 8-án a közép-amerikai Martinique sziget fővárosára, a szomszédságban emelkedő Mont Pelée tűzhányó kráteréből 800-900 fokos forró gáztömeg zúdult alá és természetesen pillanatok alatt minden élőlényt elpusztított. A kőzetek megolvadásához pedig még ennél is nagyobb hőmérsékletre van szükség. A 40-60 km vastag, tehát aránylag igen vékony szilárd kéreg alatt már legalább 1000 fokos hőség uralkodik, amely a Föld középpontja felé fokozatosan emelkedik 6-10 ezer fokig, sőt talán ennél is jóval magasabbra. A Föld belsejéről azonban igen keveset tudunk, hiszen a legmélyebb bánya se mélyebb 2200 méternél (Czuchów, Sziléziában). Ennek mélyén már 83 fokos hőség uralkodik, amely a Földnek saját melege, mert a Nap melegítő hatása legfeljebb 20-30 méterig terjed a földkéregben. Hogy az első szárazföldek, vagyis az ős-kontinensek hogyan alakultak ki, a tudomány még nem tudja. Az azonban bizonyos, hogy a Föld lassú kihűlésével kapcsolatban történt. Mint minden kihűlő meleg test, a Föld is először a felületén hűlt ki. Ennek következtében a felszínen úszó folyékony réteg megmerevedett, megszilárdult. Kezdetben nagyon vékony volt, az alatta forrongó forró anyagok ezért ismételten áttörték, szétdarabolták. Egyes darabokat az előtörő láva vastagon elborított. Ezek nagy súlyuk miatt alásüllyedtek több ezer méter mélységbe. A könnyebb kéregdarabok ellenben fent maradtak a felszínen. Így keletkeztek az ős-óceánok és az ős-kontinensek. A mai óceánok legmélyebb részei már akkor kialakultak.

A szárazföldek közül ebből a korból származik Európában az úgynevezett Balti pajzs, tehát a Balti tenger és környéke, továbbá a hatalmas Orosz tábla. Ázsia ősi földje Szibéria és Kína északi része. Ilyen ősi szárazföld csaknem egész Afrika és Ausztrália, továbbá Amerikában a Brazíliai tábla és északon az úgynevezett Kanadai pajzs, Grönlanddal együtt. A Föld történetének későbbi korszakaiban, évmilliók multán, a belső erők még változtattak ugyan ezen az eredeti állapoton, de nem lényegesen. Az ősi szárazföldek ismételten tenger alá merültek, amely elborította őket üledékeivel és itt-ott rendkívül értékes ásványi termékeket is rakott le (sót, kőolajat, földgázt), egyes részei tengerfenékké lettek, de viszont másutt a szárazföldnek hódított el nagy területeket a változás a tengertől. A Föld belső erői tették változatossá a Föld felszínét. A Föld mai hegységei azonban nem abból a korból valók, amikor az ős- kontinensek kialakultak, hanem később keletkeztek. A hegységek keletkezését számos elmélet magyarázza, de teljes bizonyossággal még ma sem tudjuk megmagyarázni a legtöbb hegység kialakulását. Régebben az a nézet uralkodott, hogy a Föld belsejének izzó folyékony anyaga és az ott összegyülemlett gázok nyomták fel egyes helyeken a szilárd kérget. Így azonban csak kevés hegy keletkezett és azok is kicsinyek, inkább halmok. Még a vulkánok sem ilyen felemelt kéregdarabok, hanem a kráteren kiszórt hamuból és lávából halmozódnak fel. Az újabb és legáltalánosabb elmélet szerint a hegységek keletkezésének oka nem a Föld belsejében, hanem magában a szilárd kéregben van. Földünk ugyanis a kihűlés következtében folytonosan összébb zsugorodik.

A merev, szilárd kéreg azonban éppen merevsége miatt csak úgy tud a térfogat csökkenéséhez alkalmazkodni, hogy összetöredezik, vagy felgyűrődve megráncosodik, mint a fonnyadó alma héja. Ez az összehúzódási vagy kontrakciós elmélet elég jól megmagyarázza a gyűrthegységek (Alpok, Kárpátok stb.) és a röghegységek (Bakony, Vértes stb.) keletkezését, de nem kifogástalanul. Újabb elméletek szerint a hegységek keletkezésében részt vesz, mégpedig igen jelentékeny mértékben, a szilárd kéreg alatt levő izzó anyag is. A szárazföld felszínén azonban nemcsak a belső erők okoznak változást, hanem a külső erők is: a levegő hőmérséklete, mozgása, vagyis a szél, továbbá a víz, folyó és szilárd állapotában (jég) egyaránt. Míg azonban a belső erők többnyire egyenetlenségeket okoznak, a külső erők az egyenetlenségek elsimítására törekszenek. Kivétel csak a szél, amely mélyedéseket váj, vagy pedig dombokat halmoz fel. A hőmérséklet változása: az erős naptűzés és fagy darabokra tépi a legerősebb sziklákat is. A szikladarabok azután legurulnak a lejtőkön. A magas hegyek lejtőit és lábát vastagon borítja a legurult törmelék. A hegyekről lerohanó patakok is rengeteg törmeléket hordanak le a kiemelkedésekről. Lassúbb munkát végeznek a magas hegységek jégárjai, a gleccserek, de évmilliók alatt szintén hatalmas pusztítást tudnak tenni.

Oroszország nagyobb részét és Németország északi felét, továbbá Észak-Amerika földjét St. Louis-ig gleccserhordalék borítja vastag rétegben. A folyók óriási mennyiségű törmeléket, iszapot hömpölygetnek medrükben, a Duna például évenként 34 millió m -t, azaz 70—80 millió métermázsát, Amerikában a Mississippi pedig közel ötször ennyit. A számítások szerint az Únió folyói évenként 800 millió tonna földet visznek a tengerbe. A víz azonban nemcsak letaroló, tehát pusztító munkát végez, hanem épít is. A hegyekről lehordott törmelékkel feltölti a szárazföld mélyedéseit: mocsarakat, tavakat, belsőtengereket. A magyar Kis-Alföld és az Alföld helyén régebben tenger volt. Ezeket a tengereket a szomszédos hegyvidékekről lefutó folyók töltötték fel hordalékukkal. A Balaton déli részét a Zala folyó hordaléka töltötte fel. Ez a feltöltött rész a Kis-Balaton. Sokan kihalt, merev testnek gondolják a Földet, pedig él, mégpedig igen színes, mozgalmas életet. Örökös küzdelem folyik rajta az ellentétes törekvésű erők között. A belső erők nyomják, feszegetik a kérget. Egyes részeit felemelik 7-8 ezer méter magasra. A külső erők azonban rögtön megtámadják, mihelyt egy centiméterrel is a tenger színe fölé emelkedik.

Éghajlati és növényzeti övek.

Az ember elterjedésére nemcsak a szárazföld és a tengerek eloszlása van hatással, hanem az éghajlat is. Az éghajlat hatása azonban inkább közvetett, mint közvetlen. Maga az éghajlat ugyanis csak kis mértékben vet gátat az emberiség elterjedése elé. Megnehezíti pl. a fehér ember letelepülését a forró éghajlatú vidékeken, vagy fordítva, a meleg éghajlathoz szokott népekét a hidegebb tájakon, pl. a japánokét Mandzsúriában. Sokkal jelentékenyebb mértékben hat közvetve az éghajlat az ember elterjedésére és munkájára, mert szoros összefüggés van az éghajlat és a kenyérnövények és ennek következtében az éghajlat és ember elterjedése között. Földünk felületén három nagy éghajlati övet különböztetünk meg: forró, vagy tropikus, mérsékelt és hideg, vagy sarki éghajlati öveket. Ezek az éghajlati övek különböző nagyságú területeket foglalnak magukba.

Az Egyenlítő két oldalán körülbelül 5000 km széles övben terjedő tropikus éghajlati öv 200 millió km2 területet foglal el a Föld 510 millió km2 területéből. Ettől a hatalmas éghajlati övtől északra és délre van a mérsékelt éghajlati öv. Ez még nagyobb területű, mert az egész Föld felszínének 52%-át elfoglalja, azaz 262 millió km2-t. A sarki vagy hideg öv szerencsére már igen kicsi: mindössze 42 millió km2, tehát 10%-a sincs a Föld felszínének. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk a helyzetet, kevésbé találjuk megnyugtatónak, mert az egyébként is kevés szárazföldből 16 millió km2, tehát Európa területének másfélszeresénél nagyobb terület hever itt egyelőre csaknem teljesen értéktelenül. Körülbelül ugyanennyire tehetjük a sivatagos területek nagyságát is (Szahara, Arábia, Thar Indiában, Takla-Makán, Gobi, Kalahári, Colorado, Atacama és Közép-Ausztrália). így tehát egyedül az éghajlat mostohaságának következtében nagyobb terület megy veszendőbe, mint Afrika, vagyis az egész szárazföld ötöd-része. Ezt a veszteséget az emberiség eddig nem nagyon sínylette meg, mert akadt elég bőven hely a megélhetésre. Néhány évtized óta azonban Földünk számos vidékén túlzsúfoltság jelei mutatkoznak. Számos nép keresi már a helyet, ahol népfeleslegét elhelyezhetné. Ezek a gondok később az emberiség szaporodása miatt mindig nagyobbak és nyomasztóbbak lesznek. Régebben az egyes éghajlatöveket a szélességi körökkel határolták.

A forró éghajlati övnek a két térítő kör, vagyis északon a Rák-térítő, délen a Bak-térítő szolgált határul. A tapasztalat és kutatások azonban azt bizonyították, hogy a tropikus éghajlati öv túlterjed ezeken a körökön. Ma a forró vagy tropikus éghajlati övbe tartozónak mondunk minden olyan területet, amelynek évi közepes hőmérséklete legalább 20 fok, vagy több ennél. A mérsékelt éghajlati övbe ellenben azok a területek tartoznak, ahol az évi közepes hőmérséklet 20 foknál kisebb, de 0 foknál nagyobb. Ebből látszik, hogy a forró éghajlati öv hőmérséklet tekintetében meglehetősen egységes, a mérsékelt éghajlati öv ellenben egymástól igen eltérő hőmérsékletű helyeket és területeket foglal magába.

A mérsékelt éghajlati övben fekszik Moszkva, Budapest és Jeruzsálem is, pedig Moszkvának csak 3.9 fok az évi közepes hőmérséklete, Budapesté ellenben 9.9 fok, Jeruzsálemé pedig 15.9 fok. A hideg égöv a két sarkvidéken foglal helyet. Itt az évi közepes hőmérséklet a 0 fok alatt van. A hőmérsékleti övek lassú átmenettel váltják föl egymást. Ezt az átmenetet a növényzet fokozatos változása mutatja legszebben. Minden éghajlati övnek sajátos, jellemző növényzete van ugyanis, amely nem hatol át a szomszédos éghajlati övbe, hanem a kettő növényzetét egy átmeneti növényi formáció kapcsolja össze.

Az Északi sark jégvilága minden növényi életet lehetetlenné tesz; az Északi Jeges tenger egypár szigete kopár, gleccserszántotta szikla, amit még nyáron is hóviharok szántanak keresztül. Valaha, a Föld geológiai őskorában, itt is virágzó növényvilág lehetett: tanúja ennek a Spitzbergák hatalmas széntelepe. A szubarktikus, sarkköri öv a kietlen tundrák tája. A nagy kontinensek északi részén, Norvégiától Észak-Oroszországon és egész Szibérián végigvonuló s Alaszkától Labradorig folytatódó hatalmas övezet ez, a zuzmó és moha hazája; hatalmas lápok, dombokkal megszaggatott sivár síkságok, folyóvölgyek egyhangú és félelmetes vidéke; a nyomorúságos növényzet csupán az igénytelen rénszarvasnak nyújt táplálékot, s gazdáit, a lappokat, szamojédeket, csukcsokat nomád életre kényszeríti. Valaha a tundra is gazdag növényzetű táj lehetett; a ma nyáron is méteres mélységekbe befagyott tundra mélyén gazdag őskori leletek húzódnak meg; így pl. Szibériában több helyütt teljesen ép mammutokat ástak ki az egykori mocsarak földjéből. A tundrák lápos vidékét délfelé lassan fölváltják a fokozatosan megjelenő bokrok, cserjék, borókák, majd az északi tájak két jellemző fája: a nyír és a fenyő. A 70. és 60. szélességi fokok közt húzódik végig mindkét kontinensen a hatalmas fenyőerdő-övezet, amelyben a tűlevelűek minden fajtája képviselve van. Óriási kincset jelent ez a hatalmas, alig áthatolható erdőség, melynek kitermelése még csak kevés helyen folyik.

A fenyőöv után a mérsékelt övbe - saját zónánkba - jutunk. Ez Európában jóval magasabbra felnyúlik, mint a többi kontinenseken, hála a Golf-áram hatásának. A mérsékelt égöv a kultúrnövények túlnyomó területe: a szántók, gyümölcsösök, rétek, lomberdők tája. A kép természetesen az egyes vidékek külön éghajlata szerint más és más arculatot mutat, de jellemző rá mindenütt a gabonafélék és lombhullató fák egyeduralma. Európában, az esőt hozó nyugati szelek uralma alatt a legalkalmasabb a rendszeres földművelésre; a szárazabb Szarmata-síkságon s még- inkább Szibéria belsejében sokhelyütt a füves pusztaság, a sztyeppe az uralkodó tájjelleg. Kanada és az amerikai középnyugat, a világ egyik fő gabona-éléstára is ebbe az övbe tartozik. A mérsékelt égöv délfelé a szubtrópusi vagy mediterrán növényzeti övbe megy át; a déligyümölcsök - narancs, citrom, füge -, az örökzöld, olajfa hazája ez a zóna; valójában esőtlen nyarú vidék, ezért jellegzetes a kopár hegyek és buja tengerparti növényzet ellentéte. Ide tartozik az egész Földközi-tenger vidéke, valamint Kalifornia és a Mexikói öböl tája.

Az Egyenlítő felé közeledve, a szubtrópikus növényövet a sivatagok övezete váltja fel. Itt fordulnak a nagy passzátszelek, s lesüllyedésükkel esőtlen, forró tájakat idéznek elő. Ebbe az óriási sivatagi övbe tartozik a Szahara, Arábia halálos kőpusztasága, az Egyesült Államok és Mexikó határvidékén a kietlen homoksivatagok (Colorado). Ennek a sivatagi tájnak jellegzetes növénye a pálma s a száraz, tüskés cserjék, szikkadt fűfélék, melyek a mini¬mális nedvességből is meg tudnak élni. Ázsiában a monszunszél-rendszer megváltoztatja ezt a szabályos övezet-váltakozást, de a szárazföld belsejében elterülő hatalmas esőtlen vidékek sivatagosak: a Kaszpi- és Aral-tavak vidéke, a turkesztáni, a Tárím-medence és a Góbi sivatagok ezek, melyek nagy hőmérsékletkülönbségeikkel ugyanolyan sivár és halott képet mutatnak, mint a térítők körüli sivatagövek.

A sivatagokat azután a sztyeppék, majd a szavannák öve váltja föl; óriásira megnőtt füvek, csalitok, ligetek, szikár akácok és tamariszkok, kevéslombozatú fák ritka esőzésű átmeneti tája ez; ide tartozik a Szudán javarésze, valamint a mexikói felföld. Az Egyenlítő körül a szüntelen, kétperiódusú esőzések hatalmas őserdei övezetét találjuk. Buja, vad összevisszaságban ezernyi faféle, kúszónövény, élősdi keveredik itt, szinte áthatolhatatlan dzsungelt teremtve. Az örök melegben és nedvességben buján tenyésznek a növények s itt egybefolyik a négy évszak, nincs különbség lombhullató és örökzöld között. A Kongó hatalmas őserdeje, a még ma is ismeretlen brazíliai, Amazonas-menti dzsungelek tartoznak ide elsősorban; Ázsiában ez az övezet - ismét a monszunesők hatása folytán - északabbra is felnyúlik; ide tartozik Elő- és Hátsó-India s a Szunda-szigetek világa. A dzsungel növényzete mellett jellegzetes terméke ennek az égövnek az emberiség egyik legfontosabb kultúrnövénye: a rizs. Amellett a fűszernövények, a kemény, nemes anyagú fák tömege lakozik ezeken a tájakon, még kiaknázatlan kincseket rejtve magában; s végül itt terem három fontos cikk: a kávé, a tea és a gumifa. Az Egyenlítőtől délfelé haladva, a növényzeti övek szabályosan megismétlődnek, a passzátszelek, majd a nyugati szelek be- folyás-területein. Az egyenlítői őserdő délfelé is körülbelül a 10. fokig terjed, majd szavannákba megy át - itt terülnek el a dél-amerikai pampák, a megszámlálhatatlan szarvasmarhának helyet adó füves pusztaságok -, ezután újabb sivatagi öv keletkezik: Afrikában a Kalahári, Dél-Amerikában az Andok esőtlen zónája s majdnem egész Ausztrália.

A déli szubtrópusi és mérsékelt égöv csak kevés szárazföldi területet foglal magában: Ausztrália déli része, Új-Zéland, az afrikai Fokföld, Argentína kultúrvidékei terülnek el itt. Azon túl a tenger óriási birodalma következik s csak Dél-Amerika nyúlványa, Patagónia és a tűzföldi szigetek kerülnek a déli mérsékelt öv sivárabb részére. A hatodik világrész: a nagykiterjedésű Antarktisz földsége ismét a sarkvidékek kietlen és növénytelen táját mutatja: a hó és jég halott birodalmát. A Föld népessége. Az emberiség származására vonatkozóan ma ismét az egy törzsből való eredet az uralkodó felfogás. Ez annyit jelent, hogy a különböző emberfajok: fehérek, feketék és sárgák ugyanattól a közös őstől származtak és csak később fejlődtek, alakultak külön fajokká. Teljes bizonytalanság uralkodik azonban még ma is arra vonatkozóan, hogy mióta él ember a világon és hogy hol kell keresnünk az emberiség bölcsőjét. A legtöbb jel a Biblia állítását igazolja, hogy t. i. az emberiség őshazája Ázsiában volt, mégpedig annak valamely meleg szavannás, tehát ligetes vidékén. Innét áradt szét a szárazföld minden tájára. A legelőször eltávozott réteget a későbbiek folyton távolabb szorították. Valószínű, hogy a feltételezett őshazától legtávolabb elsodródott bizonytalan fajú népek ennek az első népvándorlási hullámnak a maradványai. Ilyen népek a hottentották Dél-Afrikában, a veddák Ceylon szigetén, a kubuk Szumátrán, a pápuák Új-Guineán és az ausztráliai őslakók. Feltűnő, hogy csupa sötétbőrű nép. Ez azonban nem feltétlen bizonyíték az ősi törzs hasonló színe mellett, mert a mai lakóhely meleg éghajlatának hatása is lehet. Igen valószínű azonban, hogy az ősi törzs barna, sőt sötétbarna színű volt már a feltételezett őshaza meleg éghajlata miatt is. A fejlődést tehát inkább a fehér vagy világos szín elterjedésében kell látnunk. Hogy mióta él ember a Földön, azt a tudomány ma még nem tudja biztosan megmondani, még százezer évekre, vagy esetleg évmilliókra terjedő geológiai korban kifejezve sem. Csak az bizonyos, hogy a jégkorszakban már élt ember a világon, sőt nemcsak élt, de a Föld nagyobb részén is elterjedt már. A leletek alapján (heidelbergi ember stb.) az európai ember korát 300-500 ezer évre becsülik. Az emberiség ma már az egész világot betölti, de egyáltalán nem egyenletesen, sőt nagy területek teljesen néptelenek. Az emberiség egyenlőtlen eloszlását elsősorban az okozza, hogy a ... (Pesti Hírlap, Budapest, 1938.)

Adatok

Adatok

Térképek

Térképek

Webkamerák

Webkamerák

Képek

Képek

Ország leírás

Ország leírás

Időjárás

Időjárás

Utazás, repülőjegy

Utazás, repülőjegy

Szállás

Szállás

Látnivalók

Látnivalók

Vélemények

Vélemények